Drága Nagyapa! Hát semmit sem jelent számodra, hogy az unokád vagyok. Meggyilkoltad a lányod és a férjét, az édesanyám és az édesapám, mert azokat a régies eszméket vallod, amikor még csak gonosz mágusklánok voltak. El sem bírod viselni, hogy a saját véred harcol a gonosz ellen, míg te kényelmesen melengeted a fenekedet a pokol legmélyebb bugyrain. Beszervezted szövetségedbe az első szerelmem is és lassan a húgom is igyekszel bekebelezni, de engem nem fogsz és mindent megteszek, hogy megvédjem tőled a testvérem.
Például simán megtehetem, hogy az orrodra csapom az ajtót és elmegyek melletted az utcán, mikor ne adj isten szembe jössz velem és rám köszönsz. Azt sajnos nem tudom megtenni, hogy a testvérem egy székhez láncolom és eldugom a pincében, hogy ne bánthasd, de hidd el, hogy minden este leülök az ágya mell és esti meseként elmondom neki, hogy milyen ijesztő higgadtsággal adtad el anya és apa lelkét a démonnak, hogy birtokolhasd a varázserőd.