A
B
O
U
T

M
E

Belső tulajdonságaimat úgy jellemezném, hogy visszahozódó, csendes, szeretett teljes lány, aki a saját árnyékától is megrémül, ez voltam én mielőtt vadászni kezdtem. Azóta inkább a stílusomat az jellemzi, hogy ribancos, magabiztos vagyok egy olyan lány, aki bármit megtesz a célja eléréséért. Nem szeretek senki apámat is már csak a pengém élére kívánom, egyedül, akit tisztelek és szeretek az a fogadott nővérem. Inkább a sportosság jellemző rám, a bőrnaci a mocik. De vannak, amikor úgy olvadtunk be, hogy elegáns ruha, smink. Nagyon szerettem azt is. Vadászatnál nagy előnyét veszem annak, hogy alakváltás megy, igaz régen nagyon sokat gyakoroltam és már nem akartam ezt a kepeségemet, de most egy démoni alak vagy akármi felöltése okozhatja a sikeres akció kimenetelét.
Különös ismertető jegyem talán a kezemen lévő tetoválásom lehet, egy jel az örök életről, még hozzá egyiptomi. Sajnos mikor váltok ez az egy dolog, amit takargatnom kell, hiszen nem tűnik el a kezemről. Soha nem értettem miért, de volt már, hogy ez buktatott le engem.
Külsőm, ében fekete haj, dús ajak, keblek. Kinek akarná megszerezni ezt a testet? Arany barna csillogó szemeim, amik tündökölnek arcomon. Vékony, edzett vagyok és szeretek ilyen lenni, hiszen futásnál nem jó, ha az ember nem éppen edzett, főleg, ha valami veszélyes elől futsz. Mást nagyon nem kell tudnod ahhoz, hogy kinyírjalak. Ismerj meg, ha tudsz.

A szél baljóslatúan süvített át a szűk utcákon. Az idő éjfél tájt lehetett, de az ég borús volt. Hosszú, kövér, szürke felhők csúfították el az égboltot és takarták el a vidámságot, reményt sugárzó ezüstös holdat. A szél halk zaján kívül azonban nem lehetett mást hallani. Az eső hangtalanul szemerkélt. A kis település házainak ablakai és ajtaja is mind zárva voltak. Megvillant az arcom a hold gyémánt árnya alatt, miért villant meg? Talán a családomért hullajtott könnyek lehettek ennek okai.  Vajon miért nem tetszett apámnak, hogy más akarok lenni, mint ők. Elegem van abból, hogy szörny vagyok egy torz szülött. Ahogy haladtam a szél bele csapta a hajamat az arcomba és szinte majdnem elfújta törékeny kis testemet. Kitagadott lettem egy olyan, akire a saját fajtája csak köpni tudna.  Azt hittem ő más lesz miatta érdemes lesz élni, de át vert, hátba szúrt a szó szoros értelemben.
Ami előtte történt
- El.. – suttogta halkan nevemet az az ajak, amit csókra intek mindig olyan boldogan. Szikrázó szerelmes tekintettel tekintettem vissza édesemre, aki egy pisztolyt tartott a kezében.
- Mit jelentsen ez?! – hangom remegő volt, kezem ökölbe rándult.  Derek megrázta a fejét és láttam a kínt az arcán.
- Sajnálom, az volt a feladatom, hogy te elfogadja, és minél többet derítsek ki a fajtádról. - mondta lesütött szemekkel és remegve tartotta azt a pisztolyt, melyet szívembe akart ereszteni. Remegtem és küzdöttem az ellen, hogy ne esek össze a sírástól. Hát jól sejtettem, nekem nem adódhat meg a boldogság édes íze?  Vadász, aki természetesen a mi városunkra lecsapott, bátor tett volt. Hírtelen annyit láttam, hogy vér pezseg fel a szájából és összeesik, ijedtemben sikítani kezdtem és a számhoz kaptam. Apám állt ott, majd megtörölte a kését és a földre, elém hajította. Szerelmem holtan feküdt apám szemei meg szikráztak. Sírni kezdtem, de ő csak elém lépet, át emelte lábait volt kedvesem teteme felett és államnál fogva felhúzott.
- Sajnálom apám.- mondtam neki, elszöktem, hogy vele lehessek és ezt tudtam, hogy nem nézi jó szemmel ember akartam lenni, el akartam felejteni ezt a rémálmot, hogy alakváltásra képes vagyok. Apám nem mondott semmit némán bámult bele aranybarna szemeimbe, kezét leemelte rólam, majd egy hatalmas csattanás rázta meg a síri csendet. Földre zuhantam arcom úgy éhet, mint a tűz és a szégyen, ami át járt engem, felemésztett.  Nem tudtam mit tegyek, feküdtem a földet bámulva és remegtem.
- Nem vagy többé a lányom, ő már meghalt. – suttogta, majd elém rúgta a kést, amivel végzett Derekkel.
- Te helyedben magamba vájnám ezt a pengét, te semmire való. Elszöksz!?  Összeállsz egy ilyennel, megtagadod a fajtád?!- kiáltott rám.  Hang nem jött ki a számom csak a némaság és a nyöszörgés. Könnyeimet már préseltem csak, hiszen mindenem elfogyott.
- Hát most én is megtagadlak, Elizabeth Scott! – szavai fájóak voltak, minden gyermek számára azok lennének egy apától.

napjaink
Ahogy ott sétáltam az eső eleredt, először csak szemerkélt, de egy hatalmas villámlás és már ömlött is. Fájó volt minden mozdulat számomra, kezemben a tőrrel tényleg elgondolkodtam a végleges halálon. Szerencsétlenségemre pont megbotlottam és a földre, sárba zuhantam, ilyenkor már az ember nem áll fel, csak bele csaptam a sárba idegesen.
- Ha tovább csapkodod, meglátogatod Lucifert is. – mondta egy női hang. Felpillantottam és egy fekete hajú csuklyás lányt láttam magam előtt.
- KI vagy te?! – kérdeztem, de a lány csak a kezét nyújtotta.
- Derek nem járt sikerrel igaz?- kérdezte, ekkor a tört magam elé tartottam idegesen és sután. A lány nevetni kezdett. Nem értettem miért nevet én olyan félelmetesnek éreztem magam, de ezek szerit inkább vicces lehettem.
- A nevem Scarlett Wilkinson, te nindzsa! Bocsi, de ez nagyon vicces. Azt hittem ti alakváltók meg tanultok vigyázni magatokra, főleg, ha az apád ilyen nagy ász!- Megráztam a fejemet.
- Tudom, hogy milyen kirekesztetnek lenni, gyere, velem majd én segítek.-  Átkarolt engem, olyan családias érzés uralkodott el rajtam, hogy úgy éreztem, talán új esélyt kapok a családra.

S
T
O
R
Y