A
B
O
U
T

M
E

Nem vagyok mindennapi lány és engem nem lehet beskatulyázni, hogy jó kislány vagyok-e, vagy rossz. Olyan a kettő közötti személyiség vagyok, de ez persze attól is függ, hogy kivel és milyen helyzetben hoz össze a sors. Ha egy éjszaka egy sötét sikátorban két dolog történhet. Vagy támadok, és magamat védem, vagy bevetem női bájaimat és máris a rabom vagy és azt teszek veled, amit akarok. Most mondhatnák, hogy egy olcsó nőszemély vagyok, pedig ez nem igaz, csak szeretek játszani a tűzzel. Persze tudok, kedves és aranyos is lenni, de jobban szeretem megszegni a szabályokat, mert nálunk otthon csak az van, mivel apám a vezetőnk. Elvárja, hogy mindenki azt tegye, amit mond, de én sosem fogom azt tenni. Tudok magamra vigyázni, keressen mást, akinek megmondhatja mit csináljon és mit nem. Igen elég dacos vagyok és makacs is, de ez kell, hogy végre önálló lehessek és végre leszálljon rólam. Nagyszájú is tudok lenni, ha arról van szó, kiállok magamért, nem hagyom magam, de néha felülkerekedik rajtam a gyerek és elég fura dolgokat teszek. Nem tudok mit tenni, nem volt gyerekkorom.
Nem vagyok magas, nem nőttem nagyra, de nem is fontos az, hisz kicsi a bors, de erős. Vékonyka alkatom van, és nincsenek is annyira kerek idomaim, de mégsem vagyok elől deszka hátul léc, már csak az kéne. Elég jellegzetes az arcom, mert az állam vonala, elég kiugró, az orrom kissé fitos és az alsó ajkam teltebb, mint a felső. Mandula vágású szemeimmel az ázsiai vonalat követem. Barna őzike szemeim felett szépen ívelt szemöldököm foglal helyett, ami olyan barna, mint a hajam, talán egy árnyalattal világosabb. Hajam sötét barna göndör tincsekben omlik a vállamra, így adva keretet az arcomnak. Mivel igen alacsony vagyok, előszeretettel hordok magassarkút és elegánsabb ruhákat, de a hétköznapi cuccaim is megtalálhatóak a szekrényemben.

-Nem szabhatod meg, hogy mit teszek. Nem vagyok már 3 éves!-kiabálva viharzottam végig a folyosón, nem érdekelt, melyik tag hallja még meg, aki ebben a házban él. Nem érdekel, hogy nem adnak nekem igazat, én nem fogok apámmal itt marad ma már egy kis időt sem. Nem ez az otthonunk, ez csak egy másik hely ahol vagyunk, nekem nem tetszik, de a várost legalább a nyakamba veszem ma éjjel.
-Nem mész sehova. Itt maradsz velem és a többiekkel, de ha ez nem tetszik szobafogságot is kaphatsz.-olyan gyorsan pördültem meg tengelyem körül, hogy azt hittem elesek, de nem hagyott cserben az egyensúlyom.
-Mi van? Szobafogság? Ebből már egy jó ideje kinőttem, és nem érdekel mit mondasz. Ma lelépek innen és talán csak holnap jövök haza. Felszedek valakit és jól érzem magam.-újra megindultam, főtt a fejem dühömben, nem hiszem el, hogy ilyeneket volt képes mondani. Úgy kezel, mint egy kislányt, aki nem tudja, mit szabad és mit nem, és aki meg tudna inni egy flakon vegyszert, mert azt hiszi limonádé.
-Ha kilépsz azon az ajtón, vissza se gyere reggelig, de akkor megölöm akivel az estédet töltöd.-úgy tettem, mint akit nem érdekel, pedig érdekelt. Nem akartam, hogy bárkinek is baja essen miatta, de most nem adhattam fel. Minden válasz, vagy reakció nélkül kiléptem a csillagos ég alá é elindultam, hogy találjak valami helyet, ahol leihatom magam.
Egy kis aranyos bárra találtam, ahova be is tértem, azzal a szándékkal, hogy iszok valamit, amivel sikerül kivernem a mai napot a fejemből, de letettem arról, hogy valakivel eltöltsem az éjszakát, mert az más, ha én ártok valakinek direkten, mint az, hogy indirekten, mert apám megöli. Ahogy végig néztem a felhozatalt, meg is bizonyosodott bennem, hogy ma nem lesz jó éjszakám és ennek tudatában ültem le a pulthoz és kértem egy italt. Mindegy volt mit ittam, csak az volt a lényeg, hogy jó erős legyen és hamar kiüssön. A harmadik, negyedik pohár után sem éreztem semmit, pedig igazán vágytam rá, viszont ekkor valami más lefoglalta a figyelmem. Egy erős mély karakteres hangra lettem figyelmes mellettem egy pár székkel arrébb, és azonnal odakaptam a fejem. Egy magas, barna hajú, kissé borostás férfi állt ott és épp lehúzott valami italt. Legeltettem rajta a szememet, igen sokáig, még akkor sem emeltem el róla a tekintetem, mikor rám emelte igéző tekintetét. Összeszedtem magam és megszegve magamnak tett fogadalmamat odamentem hozzá, hogy mindkettőnknek jobb legyen az estélye.

Másnap reggel

Kissé kótyagos fejjel ébredtem, az arcom teljesen elnyomta a párnám és puha nyomást éreztem a hasamon. Lenéztem, hogy mégis miért van ez, és csak akkor tűnt fel, hogy tegnap esti társam Nate karja ölel engem. Olyan kényelmes volt, hogy nem akartam kimászni onnan, de eszembe jutott amit apám ígért. Rendes srác volt Nate, ezért nem akartam neki bajt okozni, így inkább, amilyen halkan csak tudtam összeszedtem magam. Még utoljára visszanéztem rá, ahogy édesen aludt, majd kimentem. Nem lett volna szabad, az estét vele töltenem, apámnak nem fog tetszeni. Nem szokott érdekelni, hogy mit gondol és most sem érdekel annyira, csak az nem akarom, hogy valakit emiatt bántson. Ha én bántani akarom, majd fogom is, de ez most nem állt szándékomban.
Otthon az ajtón belépve apám fogadott szúrós tekintettel és karba tett kézzel, ami nála semmi jót sem jelentett. Próbáltam megjátszani, hogy még nagyon részeg vagyok, amit be is vett szerencsémre.
-Kivel voltál este?-ha azt hiszi, hogy el fogom mondani, igen téved, mert egy mukkot sem mondok róla, inkább kivágom magam egy hazugsággal, az úgy is jól megy.
-Senkivel sem, eddig buliztam és ittam. Nagyon finom itt az összes koktél. Apa akarok egy koktél keverő embert, a szobámba, hogy akkor kapjak italt amikor akarok. Megoldható?-néztem rá, bájos részeg kislányos tekintettel, mire megcsóválta a fejét és rosszallóan cöcögött.
-Nem arról szó sem lehet. Most menj aludni és holnap semmi ilyen, megértetted?-csak bólintottam, majd lassan felsétáltam a lépcsőn, néha-néha megbotolva, hogy még jobb legyen az álcám, de büszke voltam magamra, hogy megint átvertem apámat.

S
T
O
R
Y