Üdvözlet Magyarország első és legnagyobb Tribes oldalán. Ez az oldal a Supernatural című sorozatból alakult egy mellék sorozat. Világunk megegyezik a siker sorozatéval. Ám itt ebben a városban 5 családé a hatalom. Tarts velünk, regisztrálj, játssz, élvezd! És vigyázz soha nem tudhatod, ki búvik meg a sötétségben.
Oldal alapítása.: 2014.05.23
Ki van itt?
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég
Egy hatalmasat sóhajtok kérdésére, mert most nem hazudhatok neki, gondolataimban elég nehéz, pedig jobb lenne úgy. Ezekkel édes hármas? Előbb löknek ki engem és játszanak el egymással, mint velem. Amúgy ők apám emberei, akik elvileg, most vigyáznak rám, hogy senkivel se kerüljek kontaktusba. Bár ez nem jött össze nekik, mi így is megoldjuk. Ahogy rám nézett, azzal a vadító tekintetével eszembe jutott, hogy pontosan, így el tudott csábítani a múltkor is és ez most is menne neki, ha nem lenne itt ez a két idióta. Ha hallok felőle szólok, sőt rá is kérdezek majd apámnál, neked viszont sok sikert hozzá, tudom, hogy nagyon meg akarod találni. Apám sok mindenkit ismer, lehet őt is fogja, csak még én nem tudok róla. Amit ezek után mondott, egy kis pír hoztak arcomra, pedig nem vagyok az a pirulós fajta, de ha én magam is visszagondolok akkor is ez történik. Tudod az igazat megvallva én is örültem annak, hogy találkoztunk. Nem nagyon mozdulok ki, mert nincs esélyem, így igen jó volt találkozni veled. Az estéről nem tudok semmit sem mondani, te is megmondta, hogy a hangjaim arra utaltak, hogy élveztem. Tagadni sem tudnám. Nem veszem komolyan, mégis rossz, hogy ez a fejeden megfordult. Nekem nincsenek kuncsaftjaim, nem is akarok olyanokat, és ezeknek a gorilláknak van némi közük hozzá. De nem miattuk mentem el. Nem mondtam neked, de az apám miatt volt. Nem örült annak, hogy nem voltam otthon és nem akartalak bajba keverni, hisz így is van elég gondod. Apám kissé fura fazon, sajnos nem tudok ellene tenni, és ha nem így lenne, nem mentem volna el köszönés nélkül. Sajnálom. Mintha valami őszinteségi roham tört volna rám, úgy mondtam el neki gondolatban mindent, vagyis majdnem mindent. Következő gondolataira, megemeltem az egyik szemöldököm és az említett irányba néztem, ahol megláttam én is a férfit. Nem az esetem, őt valahogy kihagynám most.- Fintorodtam el egy kicsit, elég furán nézett ki a hapsi, valahogy nem akartam még egy szót se váltani vele. Nem hiszem, hogy lelépnék, de én is örültem neki. Egy mosoly helyezkedett el az arcomon és tekintetem elemeltem a pulttól, ahova eddig néztem, hogy annyira mégse legyen feltűnő. Apám egy pillanatra kijött és behívta magához az egyik pincsim, így már csak egy maradt velem. Ha úgy alakul a helyzet pillanatok alatt lerázom magamról, ő nem egy nehéz eset. Egy-két kedves szó, kimegyek a mosdóba és szem elől is téveszt. De most még nem lépek le. Nem fogok megint köszönés nélkül elmenni, ahogy a múltkor tettem, hiszen ha van esélyem elköszönni, akkor meg is teszem.
Tárgy: Re: Enclave nightclub Pént. Május 30, 2014 6:02 pm
Nate
Colleen
Válaszán csak elmosolyodtam. De amúgy igaza van, ki vagyok én, hogy beleszóljak? Hisz nem is ismerem igazán. Szóval akkor ebből a felállásból nem egy édes hármas lesz? Akkor mégis kik ezek, ha szabad megtudnom? Amúgy az én egyedüllétem oka egyszerű, egyrészt csak most találtam ezt a nightclub-ot és még nem volt alkalmam bedobni magam úgy, mint nálad Kansas-ben. Vágtam közben vadító tekintetet felé, legalábbis amit én annak gondoltam, majd csak újból elmosolyodtam. Igen baby. Másrészt pedig még mindig a bátyám után kutatok, eddig nem sok sikerrel. Tényleg, amúgy ő egy dzsinn, te is az vagy, szóval, ha hallanál egy Damian Crawford nevűről, értesíts. Az az este, amire emlékszem a beszélgetésünkből, nagyon jó volt. Végre volt valaki több hónap magányos utam során, megoszthattam gondolataimat, valamint egy jót nevethettem. Az éjszaka pedig csak hab volt a tortán, nem tudom, hogy csak az előtte megivott ital vagy maga a vonzalom vezetett az utána történtekhez, vagy akár mindkettő, de a lényeg, hogy igen élvezetes volt. A hangokból ítélve, ami elhagyta a szádat, te sem csak unatkoztál. Persze én sem terveztem semmi többet.. nem akartalak elvenni, de mégis mi volt olyan sürgős, hogy elköszönni is megfeledkeztél? Talán köze van a két melletted ülő gorillához, vagy szimplán várt a következő kuncsaftod. Bocsi, nem úgy értettem. Tudod, itt nem működik az a dolog, hogy "gondold át mielőtt kimondod." Nem sokszor beszélgetek a fejemben, szóval ezeket ne vedd komolyan. Gondoltam, miközben kortyolgattam a whiskey-s poharam, ami lassan ki is ürült. Odafordultam a csaposhoz és rendeltem egy újabb pohárral. Nem terveztem lerészegedni, de nekem is jár egy kis kikapcsolódás, majd holnap folytatom a dolgaimat. Majd miközben visszafordultam láttam meg egy hajléktalannak kinéző fószert, aki végig Colleen-t vizslatta, azon belül is kidomborodó idomait. Nos, a gondolatait inkább nem ismételném meg. Néztem újra Colleen-ra, amúgy ott bal oldalt akadt egy udvarlód, ha tényleg csak kényszerből vagy ezekkel a fickókkal. Egy pillanat, ha addig, míg nem jövök, lelépnél, amiben ugye jó vagy, örültem a találkozásnak. Mentem el a mosdóba, ugyanis a whiskey hamar átment rajtam, valamint így kicsit magam lehetek a fejemben. Az előbb nem csak úgy "mondtam", tényleg örültem, hogy újra látom, egyáltalán nincs bennem harag, amiért csak eltűnt, ezzel csak húzom az agyát. Hisz helyében, ha az nem az én bérelt lakásom lett volna, talán ugyan ezt teszem, ki tudja. Viszont, ha az alkalom úgy hozza, szívesen megismételném azt a vad éjszakát, történjen bármi reggeli órákban. Miután végeztem, kezet mostam, majd elindultam vissza a pulthoz.
A hozzászólást Nathaniel Hawkins összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 03, 2014 7:46 pm-kor.
I live in eternal darkness, my name is
Colleen Morgan
I'm a djinn, be careful of my touch.
↯ posts : 6
↯ join date : 2014. May. 25.
↯ age : 32
↯ residence : ▽ in your nightmares
↯ hobbies : ▽ day dreaming
Tárgy: Re: Enclave nightclub Szer. Május 28, 2014 12:58 pm
Nate && Colleen
Tényleg nem értem mi a jó abban apámnak, hogy magával hurcibál mindenhova, arról nem is beszélve, hogy nem hagyja, hogy legalább élvezzem a kiruccanást. Pedig igen jól el tudnék szórakozni ebben a clubban, minden nagyobb baj nélkül, ezzel neki sem lehetne semmi baja, mégis ilyen kegyetlen velem. Nem tudom, meddig akarja ezt húzni, de sokáig úgy sem fogom hagyni neki, mert ez tűrhetetlen. Ő sem gondolhatja ezt komolyan, nem is értem, ő sem örülne neki, hogyha én járnék az ő nyakába és rontanám el minden megbeszélését, meg a fontos dolgait. Mondjuk bemennék hozzá, mikor épp élvezné anyám társaságát, vagy valaki másét, mert úgy csalja anyámat, ahogyan csak tudja. Persze bizonygatja, hogy szereti, meg minden, mégis havonta megteszi ezt vele. Ha szeretné nem tenné tönkre ezzel őt, nem mondaná neki, hogy szereti és nem is hagyná ott őt, amikor csak tudja. Ez nem szerelem ez csak muszájból való együttélés. Ha nem hinné azt apám, hogy ezzel elrontja a hírnevét, nem lenne már vele én biztos vagyok benne. Nem szívesen ücsörgött itt, két nagyobb őr mellett, míg apám tárgyal, de nem tudok mit tenni, csak elzavarni az egyiket valami italért, hogy legalább annyi jó legyen ebben az egész elcseszett helyzetben. Próbáltam lapítani, hogy ne vegye észre Nate, hogy itt vagyok és egy kissé reménykedem is, mikor visszajön a másik pincsi, hogy majd eltakar, de akkor már késő, gondolataiból rájövök, hogy észrevett. Nate! Rég láttalak. Igen növeltem az adagom, miért ne tehetném azt?! Oké az igazat megvallva nem jó kedvemből vagyok velük. Gondolom miközben én is őt szugerálom tekintetemmel és beleiszok az italomba is, majd lehunyt szemmel élvezem, ahogy az alkohol végig csúszik a torkomon. És feléd mi van? Hogyhogy egyedül?intéztem felé gondolataim, ha már beszélni személyesen nem tudunk, legalább így. Ez is valami. -Hoznál még egyet, ez elfogyott.-mondom annak aki az előbb itat hozott, miután lehúztam, ami a poharamban volt. A nevét nem tudom, de valahogy nem is érdekel, hogy ki vigyáz rám, nem ez foglalkoztat engem és, amúgy is...megszokták, hogy csak pincsi kutyázom őket.
Tárgy: Re: Enclave nightclub Kedd Május 27, 2014 8:42 pm
Nate
Colleen
Itt volt az ideje, hogy otthagyjam Louisville-t. Pedig biztos voltam benne, hogy ott már végre rá találok Damian-re. Nem is értem mi történ, hisz minden nyom azt mutatta, hogy ott lesz, de biztosan valamit elnéztem. Azt hittem miután megtudtam a nevét, minden könnyű lesz, de igazából csak több bonyodalmat szült. Az egyik, amikor azt hittem rá bukkantam és úgy tényleg megvan, elég kínosan végződött. A fickót ugyan úgy hívták, mint a bátyámat, be is mentem a lakására, ahol két gyerek és a felesége is jelen volt. Elkezdtem mesélni, hogy talán ő az elveszett bátyám... stb. és látszott rajta, hogy teljesen hibbantnak néz, de valamiért még is folytattam. Aztán megjelentek a szülei is nagy ajándékokkal, mer valamiféle ünnep volt épp a családban. És akkor rájöttem, hogy igazából teljesen rossz helyen járok, elég kínos volt. Szóval azzal, hogy megtudtam a nevét, nem sokra jutottam eddig. Gondolkoztam el ezen, miközben kocsimmal megérkeztem Chicago-ba. Majd úgy döntöttem itt tartózkodásomat megünneplem egy kis itallal a legközelebbi szórakozóhelyen. Kellett egy kis kikapcsolódás, mielőtt nekiállok bátyám után felkutatni ezt a hatalmas várost. Már lassan oda jutok, hogy felhagyok az egésszel és visszatérek Oliver-hez és Chloe-hoz, hisz már hónapok óta nem is hallottam felőlük. Persze találok szórakozást, főleg az ilyen nagy városokban, mint ez is, ahol szinte minden sarkon van egy hely, ahol kiengedhetem a gőzt. De valahogy nem az én világom ez a vándorló életforma. Leparkoltam a kocsimmal egy Enclave nevű nightclub előtt, majd besétáltam. Leültem a pulthoz és rendeltem egy pohár whiskey-t a csapostól. Amíg vártam, gondoltam kicsit végig mérem a felhozatalt, ugyanis kicsit éhes is voltam. Ezt követően megpillantottam egy ismerős arcot a tömegben. Nem néztem túl sokáig, ahhoz, hogy észlelje, hogy észrevettem, de láttam, hogy lapít. Colleen volt az, akivel még Kansas-i utam során találkoztam és töltöttem el egy elég jó estét és éjszakát. De reggel, mikor felébredtem csak hűlt helyét találtam az ágyban. Igazából nem túl sokat gondolkodtam, hogy mi is lett vele, miért ment el szó nélkül, hisz nem is terveztem azt a viszony egy éjszakánál többre. De most, hogy itt van, szívesen meghallatnám, hogy mégis hova sietett annyira. Nem akartam odamenni, ugyanis láttam, hogy két fickó is van vele, de úgy gondoltam, ha észrevett, működni fog ez is. Helló Colleen, hogy s mint? Egyszerre kettő? Látom növelted az adagodat, mióta nem láttalak. Gondoltam erre, már egyenesen rá tekintve, hogy biztosan olvasson a fejemben. Közben az italomat is meghozták, szóval azt kezdtem kortyolgatni, míg vártam a választ.
A hozzászólást Nathaniel Hawkins összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 03, 2014 7:47 pm-kor.
I live in eternal darkness, my name is
Colleen Morgan
I'm a djinn, be careful of my touch.
↯ posts : 6
↯ join date : 2014. May. 25.
↯ age : 32
↯ residence : ▽ in your nightmares
↯ hobbies : ▽ day dreaming
Tárgy: Re: Enclave nightclub Hétf. Május 26, 2014 2:09 pm
Nate && Colleen
Apám egy jó ideje sehova sem enged el egyedül. Nem értem, miből gondolja, hogy nem tudok magamra vigyázni, vagy bármi ilyesmi, de ő váltig állítja, hogy sehova sem mehetek egyedül. Annyira utálom, hogy úgy kezel, mint egy gyenge szerencsétlen kislányt, akit óvó karjai között kell tartania. Soha nem adtam neki okot arra, hogy ezt higgye, mert sosem történt semmi bajom, mindig egyben mentem haza és még teherbe sem estem. Egyedül még a szobámból sem mehetek ki, a mosdóba is kíséretet kapok, pedig csak két ajtóval van arrébb a szobámtól. Nem tudom meddig akarja ezt csinálni, mert eddig is szépen kijátszottam, most is megteszem. Persze ma nem tudtam ezt megtenni, mert vele kellett mennem, mert otthon nem hagyott, mert akkor nincs nekem tökéletes felügyelet. Emiatt elrángatott magával valami nyomorék nightclubba, hogy tudjon figyelni. Bár ez eléggé lehetetlen, hiszen ő tárgyalni fog valakivel egy külön teremben, míg én kint leszek valami őrrel. A clubba belépve megcsapott valami irdatlanul orrfacsaró szag. Az alkohol és az izzadság szaga keveredett, a mosdóból jövő szagokkal és nem értettem, hogyan bírták ezt akik bent táncoltak, lerészegedve. Lehet, hogyha én is innék, nem zavarna, de így nagyon gáz. Apám elsétált mellettem, az egyik őröm fülébe suttogott, majd egy szobába bement, amin az a tábla állt, hogy csak a személyzetnek. Ha olyan szemszögből nézzük, apám olyan, mint egy maffia vezér. Mindenkivel minden összeköttetése meg van és lehet sokan annak is nézik. Talán ezt a látszatot akarja fent tartani, azért jár miden hova díszkísérettel meg minden. Elindultam előre mire az egyik pincsi kutya elém ugrott és megállította. Megnyugtattam, hogy csak leakarok ülni az egyik boxba, mire kelletlenül bólintott, de hagyta, hogy így tegyek. -Legalább hozhatna valamelyikőtök egy italt.-legyen már valami jó is abban, hogy itt vagyok, legalább az dobja fel a kedvem egy kicsit. Amint elindult az italért, már csak egy ember maradt velem és szívem szerint ott is hagytam volna, de akkor kiszúrta a szemem egy magas idegen aki annyira nem is volt idegen. Nate volt az, akit egyszer ott hagytam reggel egy igazán jó este után. Vajon mi a fenét keres itt? Kicsit meglapultam és reméltem, hogy nem tűnök fel neki, nem tudom, hogy milyen magyarázattal állnék elő neki és apámnak.