A
B
O
U
T

M
E

Szóval akkor meg akarsz ismerni? Hm.. Mennyire mélyre szeretnél látni? Igazából szerintem teljesen mindegy. Már a szemeimben felfedezheted a sötétséget, ami napról napra egyre jobban felemészt. Hogy bánom-e? Dehogy! Romlott voltam, már mikor megszülettem. A szabályok csak arra voltak jók, hogy megszegjem őket. Na, de most komolyan rizsáznom kell arról, hogy milyen is vagyok? Szeretek beszélni magamról félre ne érts, tényleg. Az azonban, már annyira nem tetszik, hogy egy idegennek kell elmondanom, hogy ki is vagyok a sötét, poros lelkem mélyén. A kedvedért azonban megpróbálom elmagyarázni. Nem, mintha annyira érdekelne, hogy mit akarsz és mit nem. Tessék, már ez is elmond rólam valamit. Tojok rád. Tojok mindenkire. Az egyetlen személy, akivel törődök az saját magam vagyok. Áttaposok, akin csak lehet, mert nekem ez így jó. A saját kis önző céljaim érdekelnek és, ha esetleg szívességet teszek neked akkor is csak önmagam érdekeit helyezem előtérbe. Na, de akkor megpróbálom összeszedni a főbb tulajdonságaimat. Már ha ez egyáltalán lehetséges..
Makacs vagyok. Rettentően. Ne is próbálj meg vitába szállni velem, hiszen addig úgy sem lesz vége, amíg nekem nem lesz igazam. Ha tévedtem sem vagyok hajlandó elismerni, mert abban nincs semmi jó móka. Ha pedig ez neked nem tetszik? Van bőven ötletem arra, hogyan mutathatok neked rosszabb dolgokat is annál, mint egy hülye vita elvesztése.
Hmm. Kedves? Nem. Kőszívű? Az lehet. Már, ha mondhatjuk azt, hogy van szívem. Mint már említettem senki nem érdekel. Ha Benjamin haldokolna, akinek köszönettel tartozom azért, hogy azzá tett, ami ma vagyok. Nem hatna meg. Hogy miért? Mert őt sem hatná meg, ha a szeme láttára ölnének meg. Sőt! Szerintem még pislogni sem pislogna. Egyikünk sem azaz érzelgős fajta, szóval.. Felesleges is ezt tovább tárgyalni.
Hmm. Lássuk csak mi van még. Kicsit irányításmániás vagyok. Szeretem irányítani a körülöttem élők életét. Mint például az én kis Lilym. Ártatlan arcocska mögé rejtettem szörnyeteg valóját. Büszke vagyok magamra, hogy kreáltam magamnak egy tökéletes szolgát, aki bármire hajlandó értem. Annak, hogy egykoron ember voltam, már semmi nyoma nincsen. Nem tetszik? Nyugodtan nyújts be panaszt. Hogy kinél? Hát nem tök mindegy? Pont leszarom mit csinálsz. Amíg nem állsz az utamba keresztül nézek rajtad. Viszont, ha éppenséggel útjaink keresztezik egymást egy rosszabb pillanatban, hogy is mondjam.. Nem akarok túl durva lenni ezért inkább maradjunk annyiban, hogy ez az én titkom marad. Elég bátor vagy hozzá, hogy kiderítsd? Kétlem. Szóval ne is próbálkozz.
Miért ne? Mert mondhatod azt, hogy elmebeteg vagyok, ami természetesen egyáltalán nem igaz. Pontosan olyan vagyok, mint minden démon ezen a téren. Imádok kínozni másokat. Egyszerűen boldoggá tesz az egész. Mások szenvedését látva akaratlanul is mosolyra húzódnak ajkaim.
Na, de most már elég legyen belőlem. Ha eddig nem alakult ki a fejedben egy halovány képecske rólam, akkor így jártál.

Na, de ha már vak is vagy beszélek arról, hogyan is nézek ki. Vagyis a test, amit már jó ideje birtokolok. Én nem vagyok több egy fekete füstnél. Ilyen egyszerű. Ezen nincs mit magyarázni. Szóval a test, amit birtokolok. Feszes mellek, bomba alak és hosszú, formás lábak. Nem hiszed el? Szívesen végigsétálok előtted meztelenül nem vagyok szégyellős. Mogyoró barna szemek, ehhez párosuló hosszú, gyönyörű barna haj, amit az utóbbi időben szeretek különböző színekkel feldobni. Volt benne egy rózsaszínes tincs, amit nagyon szerettem és talán még vissza is csinálom a jövőben, hiszen időm, mint a tenger. Most azonban ombre hajam van. Szimmetrikus arc, aminek köszönhetően nincs olyan frizura, ami nem állna jól nekem. Telt ajkaim annyira vonzóak, hogy tudom szívesen letesztelnéd, hogy mennyire édesek. Én nem tartalak vissza. Csak utána viseld el az esetleges következményeket.
Ruhák. Minél szűkebb annál jobb. Szeretem kiemelni az idomaimat. A magas sarkuk megszállottja vagyok. Azonban még így is próbálom a lehető legkényelmesebb összeállítást kiválasztani. Nem szeretném, ha a végén levegőt sem kapnék a ruhámban. A nyakamban egy ezüst nyaklánc lóg, amióta az eszemet tudom. Úgymond a testtel együtt járt és megtetszett. Soha, de soha nem vettem le a nyakamból és nem is fogom.

Be careful my dear, you think you have the answers but you don't even know what the questions are.


Szóval most jönnek azok a kérdések, hogy mégis honnan jöttél.. Mit csináltál az életedben? Ne helyezd magad túlságosan kényelembe azt bízd csak rám. Próbálom rövidre fogni. A padló nem túl kényelmes, de neked tökéletes megfelel. Szóval figyelj rám és hallgass végig. Nem mondok el semmit kétszer. Ha még kérdésed támadna fordulj az információs pulthoz, de kétlem, hogy ők meg tudnák válaszolni a kérdésed. Én pedig nem fogom. Nincs időm ilyesmire. Épp elég, hogy annyi ideig foglalkozom veled ameddig szükséges ahhoz, hogy valami fogalmad legyen arról, hogy ki vagyok.
Egyszer volt hol nem volt egy kislány. Ember volt. Unalmas, félénk. De ott volt benne a sötétség. Ez voltam én. Unalmas életem volt. A családommal eléggé szűkölködtünk én pedig hallottam egy régi babonáról. Ennek következtében adtam el a lelkemet. Volt 10 gyönyörű évem, de az igazi életem csak azután kezdődött. Rég volt sok figyelmet nem érdemel. Legalábbis mindenki azt hinné. Azonban, ha nem adom el a lelkem és kerülök Benjamin kezei közé, akkor ma nem lennék az, aki. Ő volt az, aki előhívta a bennem rejlő sötétséget. Mások szerint átalakított a saját női másává. Engem nem érdekel. A hálám egy életen át üldözni fogja, hiszen ha ő nem lenne talán a mai napig valami pitiáner kis démon lennék, akinek különösebb hatalma nincsen. Persze én is kereskedem a lelkekkel. Mondjuk nem mindig tartom be ezt a szabályt, de erre később kitérek.
Szóval Benjamin. Élvezte a kínzásomat és addig nem nyugodott, míg nem kezdtem el tűrni minden egyes beteg játékát. A fájdalom számomra megszűnt létezni. Nem tudom, hogy mennyi ideig lehettem ott a kezei között. Szenvedtem. Lerombolta azt a falat, ami meggátolta a sötétséget. Miután ez kiszabadult belőlem fordult a helyzet. Nem.. Nem én voltam az, aki őt kínozta, bár szerintem simán benne lenne abban is. Nevezheted betegnek, de egyszerűen csak nagyon tudja a dolgát. Az idő másképpen telt, mint addig nem tudom megmondani, hogy mennyi időbe telt elérnem azt, hogy végre ne csak nézhessem, hanem kínozhassak is. Egy ideig elfordultam. Nem bírta a gyomrom a dolgot. Aztán pedig elkezdtem más szemmel tekinteni erre az egészre. Olyan volt számomra, mint egy áldás. Újra élhetek csak ezúttal sokkal jobban ki kel használnom a dolgot. Nem mondom, hogy olyan könnyedén vettem rá magam arra, hogy megkínozzak egy embert, akinek a kétségbeesés ott tükröződött a szemeiben. De nem nagyon volt választásom. Ez vagy pedig én is visszakerülök oda. Hát megtettem. Eleinte félénken, de a végére rájöttem, hogy jó érzéssel tölt el, ha mást szenvedni látok. A sikolyok, amik elhagyták ajkaikat. Zene volt füleimnek még most is. Nem.. Nem veszítettem el a józan eszemet. Csak megláttam a világnak egy olyan részét, amit mások nem látnak vagy egyszerűen csak nem akarnak meglátni. Én mindenesetre magasról teszek más gondolkodására. Amúgy is most rólam van szó és nem másokról.
Miről kellene még beszámolnom? Nem tudom. Tényleg nem. Jó ideje élek, már de elég kevés dolog van, ami nem tartozik hozzá a mindennapjaimhoz. Egy-egy megkínzott lélek avagy az emberekkel való szórakozás.. Na, igen. Hogyan jutottam ki a pokolból és lettem a birtokosa ennek a tökéletes testnek? Nagyon egyszerű. Benjamin segített. Mindig is jó ízlése volt a nők terén ezért rábíztam a keresést. Már akkor is a földön voltam vele, de még nem találtam meg a tökéletes testemet ezért folyamatosan kerestem. Egészen addig, amíg bele nem ütköztünk ebbe a szépsége. Körülbelül Krisztus után ezret írhattunk. Bocsi, de nem jegyeztem fel a naptáramba, hogy mikor tettem szert erre a tökéletes testre. Legtöbb ember teste nem bírja sokáig, hogy egy démon benne lakozzon. Azonban ez egy nagyon erős test. Nem hiába van meg körülbelül ezer éve. Ha pedig beadná a derekát.. Nem tudom mihez kezdenék. Túlságosan is megszerettem. Ha valamit szeretek az életben akkor ez a test az. Annyira tökéletes, hogy az már fáj.
Na, de akkor foglaljuk össze eddig, hogy mit tudsz. Ember voltam. Eladtam a lelkem s pokolba kerültem, ahol egy mai napig nagyon jó és közeli barátomnak köszönhetően démonná váltam. Akkor most már azt is tudod, hogy az ő segítségével találtam rá a jelenlegi testemre és nélküle valószínűleg soha nem kerültem volna ki a pokolból. Ő az én mentorom. Hálával tartozom neki az egyszer biztos. Az életemmel? Közel sem. Hogy miért? Mert halott voltam, már amikor találkoztunk és azon kívül, hogy segített előhívni a valós önmagam nem hiszem, hogy tett volna különösebben bármit is. Adott egy lehetőséget arra, hogy új életem legyen. Igen, ez teljes mértékben igaz. Mégsem vagyok hajlandó feláldozni magamat érte és ezt ő is nagyon jól tudja. Ő sem lenne az én golyóálló mellényem nem mintha az különösebben hatna ránk. De sebaj. Hálás vagyok neki és ő ezt tudja, de ezen és a szexen felül közöttünk nincs semmi.
Na, de akkor ugorjunk át pár évszázadot. Két embert említenék meg, akik igazából nem is emberek. Sean és Christopher. Kezdjük az elsővel. Sean szerelmének a lelkét elvettem. Mindenféle alku nélkül. Lehet, hogy ennek a pokol új királya nem fog örülni, de nem igazán tud érdekelni. Egyetlen egy lélek volt. Nem nagy cucc. A lényeg az, hogy szerencsétlen lány elveszítette ettől a fejét és lemészárolta a családját, majd pedig önmagával is végzett. Sean egy vérfarkas és nagyon is tisztában van azzal, hogy egy démon van a háttérben. Méghozzá én. Bosszút esküdött. Édes meg minden. Főleg, mivel a kék szemekért odavagyok. Nem kell aggódni. Hamar túl leszek rajta. Előtte meg a zöld szemű férfiakért csorgott a nyálam. Minden időszak elmúlik.
Akit pedig utoljára megemlítenék az Christopher. Elveszítette a családját és felkaroltam. Van benne valami, ami vonz hozzá, de nem tudom pontosan megmagyarázni ezért nem is mennék nagyon bele. A lényeg, hogy sosem árt ha van egy szövetségesed.
Hmm.. Kihagytam volna valakit? De még mennyire, hogy igen. Lily. Az én kis démon szolgám. Én tettem őt azzá, ami most. Egy kicsit hasonlít rám. Csak annyi a különbség, hogy szegénykét egy picit könnyebb eltiporni, mint engem. Már várom a napot, hogy felülkerekedjen rajtam és kiálljon magáért. Addig pedig. Az úrnője vagyok és mindent megtesz, amire csak kérem, amikor kérem.
Na, de eleget hallottál már nem? Örülhetsz, hogy ennyi mindent megosztottam veled, mert nem szokásom. De, ha valakinek továbbfecsegnéd.. Édesem. Mindkettőtök halálos ítéletét írod alá azzal, hogy elmeséled a történetem. Nem szeretem, ha mások tudják honnan jöttem. Azt kell tudniuk, aki vagyok.

S
T
O
R
Y