Te vagy az én egy szem bátyám, akire (egyedüli módon) homályosan emlékszem a gyermekkoromból. Érdekes, nem de, hogy te vagy az egyetlen, akinek az emléke megmaradt bennem, de.. mégsem teljes az emlékkép. Még nem. Mivel.. semmit sem értek még. Azt sem, hogy ha te is emlékszel rám, ha nem felejtettél el, akkor miért nem kerestél fel miután a szüleink túladtak rajtam? Egyáltalán miért nem akadályoztad meg, hogy megtörténjen? Természetesen tudom, hogy gyermek voltál te is, de azért mégis.. mégiscsak a testvéred vagyok. Annak ellenére is, hogy (ha te még nem is sejted, a testvérünk már igen) miattam került az a vadász a környéketekre, aki megölte a szüleinket.

(Üzenettel várlak kedves megalkotó, amiben leírok mindent, amit tudnod kell még magadról. Mert hidd el.. van mit.)