Poor, Chris.
Az én kis drágám elvesztette a családját. Nem, mintha sajnálnám ezért.. Egyáltalán nem. Csöppet sem hat meg. De azt nem szabad elfelejtenem, hogy egy alakváltóval a tarsolyomban elég sokra vihetem. Kihasználom őt és ezt ő is nagyon jól tudja.
18 éves lehetett, amikor rátaláltam. Fogalma sem volt arra, hogy mi történik vele. Én persze tanítani kezdtem. Egyfajta befektetés volt a számomra. Tudtam, hogy idővel nagyon is beletanul, majd a képességébe és még a hasznomra lesz. Ez pedig így is lett.
Félén, visszahúzódó kis lélek volt. Aztán találkozott velem. Ez pedig szerintem elég sokat elmond róla. Ha mégsem esne le a tantusz.. Bátrabb lett és bevállalósabb. Bármire kérem meg kérdés nélkül megteszi. Azonban kezd elege lenni abból, hogy úgy tekintek rá, mint egy kutyára. Azt akarja elérni, hogy egyenlő félként tekintsek rá. Főleg, mivel van közöttünk egy bizonyos vonzalom. Amit őrültség lenne tagadni én mégis megteszem. Vonzott hozzá a gyengédsége, s most, hogy magabiztosabb lett még inkább. Mindig meg tud lepni. De talán most fogja nekem a legnagyobb meglepetést okozni azzal, hogy megpróbálja elérni, amit mindig is akart. Hogy az övé legyek. Azonban.. Én a magam ura vagyok. Felettem senki nem uralkodhat. Nem tartozom senkihez. Nem is fogok. Próbálkozni azért szabad.

// Egyéb megjegyzés: A két karakter között szeretnék kialakítani egy kisebb szerelmi szálat, ami garantálhatom nem lesz unalmas.